Nno... Hol is kezdjem.

Elég sokminden kavarodik ebben a kis buksiban mostanság.

Vizsgaidőszak, érdekes szerelmi élet, barátok (???) meg miegymás.

Mindig jót röhögök, mikor egy családtag vagy haver megkérdezi, hogy megy a suli, meg miket tanulok. Tanulok? Olyat azért mégse. Erre mindenki felhördül, félévente 200ezerért már csak akad valami ami tetszik. Ja. Kommunikációkutatás módszertan. Kb itt szokott jönni a kérdés, hogy "és egyébként hogy vagy?" ^^

"Pasiddal jól megvagy?"- hát persze, már csak egy kicsit nős, és újabban havonta egyszer találkozunk, pont ilyennek képzeltem a kapcsolatomat. Persze nem mondok le róla mert egy tünemény, de be kell látni, ez így nem egészséges.

"Akkor biztos a barátaiddal vagy hétközben..."- hát hogyne. Az a vicc, hogy iwiw-en van kb 300 ismerősöm, mégis, maximum 5 ember az akivel rendszeresen beszélek. Valahogy elegem lett abból, hogy minden kapcsolatomért csak én küzdök. Nekem nem barát az akinek végigasszisztálom a szakítását, ott vagyok vele minden buzi sírógörcsnél, és mikor én mondanék neki valamit akkor le se szar. Egy ismerősömtől vettem át egy szokást: Az ilyen "barátokat" kb 2 hónap szünet után (ha én nem hívom, nem beszélünk) felhívom. Mikor felveszi a telefont, megkérdezem, hogy barátok vagyunk még? Amint kimondja, hogy igen, leteszem. 99%-ban visszahív, mire így kezdem: Látod, hogy fel tudsz te hívni... Legtöbbször ez az utolsó beszélgetésünk, de hátha tanul belőle.

Inkább másba fektetem az energiámat. Fotózok, meg a lakást igyekszem kicsit átalakítani. Ezek mellett törődöm a keresztfiammal. Más nem köt le. Na jó, héha írok vagy rajzolok, de ez egyre ritkább.

Minden post végére biggyesztek majd olyanokat, amiker szeretek, linkek, képek, stb.

Elsőként youtube link, tessék neki örülni, és megnézni jól...

www.youtube.com/watch?v=cTq9YSGOEyI

Meg pluszba egy Pon and Zi, mert felvidít